A blog azt a témakört hivatott körüljárni, hogy mitől jó vagy rossz egy kommunikációs stratégia. Miért kell pontosan megtervezni, hogy milyen képet közvetítsenek, és milyen információkat közöljenek rólunk, vagy vállalkozásunkról a médiumok.Egy közhely szerint ahhoz, hogy valamit, vagy valakit megismerjünk, az a legfontosabb, hogy beszéljenek róla, mindegy, hogy mit. Ez személyeknél lehet, hogy megállja a helyét, de termékek negatív reklámja azt eredményezheti, hogy elveszítjük vevőkörünket, vagy eleve nem tudjuk megnyerni a potenciális vásárlókat például egy új találmány piacra dobásánál. Erre akkor döbbentem rá, amikor egy üzletasszony lelkendezve mesélte, hogy egyedi szendvicsei akkora népszerűségnek örvendenek, hogy már ismert kereskedelmi televízió csatornák is műsorokat készítettek vele. Az említett tv-felvételeket büszkén föltette honlapjára, pedig azok az általam is megnézett műsorok nemhogy üzlete, és szendvicsei népszerűségét növelték volna, hanem egyenesen rontották. A műsorvezető cicababák ugyanis furcsán fintorogva, fujjogva közeledtek a tálcán kínált harapnivalóhoz, s közben szinte undorodva kérdezték a kék és zöld, vagy rózsaszín gumiszínű mázzal bevont szendvicsekről, hogy miből vannak, meg lehet-e ezeket enni? A szendvicsek alkotója mint interjúalany boldogan válaszolt: - Ó, igen, ehetők: az a kék máz rajta csak ételfesték! De a műsorvezető továbbkérdezett: - Igen? És miből készülnek ezek a szendvicsek? - Hát, ez zsíros kenyér, ez májkrémes kenyér..., és ezeket díszítjük ételfestékes zselatinnal -felelte. Pár hónappal az említett műsorok levetítése után nagy csodálkozással tapasztalta a szendvicsüzlet tulajdonosa, hogy hiába szerepelt mindenhol a médiában, lassan be kell zárnia az üzletét, annyira nincs vevő... Ugye, nem kérdés, hogy miért?
